Boszorkányság
A mágia és a varázslás egyidős az emberiséggel, de a boszorkány szó egyes kutatók szerint a kora középkor előtt nem szerepel az írott szövegekben. Az ókori görögök és rómaiak úgy hitték, hogy a fekete mágusok (vagy boszorkányok) a sötétség és a halál hatalmaival szövetkeznek az éjszakával és a Holddal, amely az éjszakát kormányozza, és a természetfeletti lényekkel, akik a halottak felett uralkodnak. Úgy gondolták, ezen embereknek megvan az a képességük, hogy varázslással más embereknek ártsanak; tönkre tudják tenni a termést, viharokat szabadíthatnak el, szárazságot hozhatnak a vidékre, megbetegíthetik a jószágot, embereket sebezhetnek vagy ölhetnek meg, és szerelmi ügyeket gátolhatnak vagy segíthetnek.
MI A PENTAGRAM?
A pentagramot, vagyis a megszakítatlan, önmagába visszatérő, ötször megtörő és önmagát ötször metsző vonallal megrajzolt ötágú csillagot a belőle áradó mágikus erő miatt egykor az ördögök, démonok és más ártalmas kreatúrák elijesztésére, távoltartására használták. A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerjük. Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat. A varázslatos pentagram az idők során fokozatosan a mágia első számú szimbólumává vált. Ma a felfelé álló pentagram jelképezi a fehér mágiát illetve boszorkányságot, a teurgiát és a jobb kéz útját, a lefelé álló pentagram pedig a fekete mágiát, illetve boszorkányságot, a goiciát és a bal kéz útját.
