A mágia lételem!
A Wicca rövid története
A Wicca korunk egyik legdinamikusabban fejlődő vallása. Az ősi angolszász népvallás élő emlékeiből építkezve modern formájában Gerald B. Gardner hozta be a köztudatba az 1950-es években. Gardner halála után Alex Sanders vette át szerepét és ő tájékoztatta az embereket erről az újjáéledő misztérium- és természetvallásról, melybe akkoriban még csak avatás útján lehetett bekerülni. A 60-as évekre vallásunk eljutott az Egyesült Államokba, ahol robbanásszerűen terjedni kezdett, s egyre sokszínűbbé, nyíltabbá vált, a misztériumvallás jelleg mellett egyre karakteresebbé vált a természetvallás aspektus.
Az elemek
A wicca világnézetben fontos szerepet játszik az öt elem: föld, víz, tűz, levegő és az ötödik elem, mely a lélek vagy akasha. A wicca jelképeként gyakran előforduló pentagramma többek közt az öt elemet jelképezi. A szertartások előtti bűvös kör felrajzolásánál az első négy elemet hívják segítségül a nekik megfelelő négy égtáj felől.
Beavatás
A wicca olyan országokban, kultúrákban és vidékeken is megjelent, ahol nincsenek tapasztalt avatottak, akik társaik élére állhatnának, ilyenkor nincs főpap és főpapnő az újonnan jöttek oktatásához és beavatásához. Vannak, akik úgy vélik, elegendő kijelenteniük magukról, hogy wiccák, esetleg nem kívánnak hosszas tanulási folyamaton, beavatásokon és nehézségeken átmenni. Akik a maguk útját járják, vagy nem találnak covent, avatás helyett egy önfelajánló rítust végeznek, amellyel elkötelezik magukat az Istenek felé. Ha úgy érzik, nem tudják egyértelműen meghatározni, mi teszi pontosan a wiccát, önmaguk határoznak meg maguknak egy célt adott határidővel: például tíz, wiccáról szóló könyv elolvasását, füstölők, gyertyák, és varázspálcák készítését, vagy a gyógynövények és mágikus rendszerek tanulmányozását. Tanulmányaik feljegyzése a kiindulópontja egy személyes mágikus naplónak. Amennyiben elégedettek teljesítményükkel, wiccának tekintik magukat.
